Halk zene, és bal egérgomb kattanások. Notebook az asztalon. Nagy, kék labda, Szabi rajta. Farmer és póló. Tőle balra virágállvány, zöld, lombos növényekkel. Jobbján végig üveg, ablak. Körbe narancs és sárga falak. Én az ágyon. Kezemben toll, előttem füzet. Ott az asztal és egy tévé. Fal mentén a beépített szekrény. Ez a szoba. Balra a konyha, benne két szék, pult, fehér szekrény és mosatlan edények halma. A falon egy képen barna homok, kavicsok és tenger. A fürdő balra, fehér benne minden. Tiszta. Ennyi a lakásunk. De Tőle és tőlem élő. Tőlünk Otthon. Meleg, barátságos.

A nagy, gömbölyű, kéken ül. Hímnemű. Enyém. Sárgát és sötétbarnát visel. Pötyög. Ketten vagyunk. Hallgatunk. Itt fekszem. Írogatok. Kékem fest a fehérre. Elnézelődöm. Látom, ahol tegnap főztem. Most is mosatlanul hevernek ott. Várnak. Nem megyek. Késő van. Lassan fürdeni lehetne. Lehetne, de jó még itt kicsit pihenni. Elvagyunk. Együtt, de mégis külön.

Itthon vagyunk. Férjem nyüstöli a gépét, dolgozik. A labdáján ül, pólóban, farmerben. Zenét hallgatunk közben. Én az ágyon fekszem. Látom, hogy konyhában mi minden vár rám. Hagy várjon! Elgondolkozom. Falak vesznek körül minket. Mindketten elvágyunk innen. Kertet akarunk, madárcsicsergést, fákat. Ezen dolgozunk. Együtt vagyunk. Otthon.